Csapatunkról

A nagymarosi cserkészcsapat 1929-ben alakult Luzsénszky Alfonz atya vezetésével. A környező városból is sok Nagymarosra járó fiatal diák lett tagja a szervezetnek. Így egyfajta gyűjtő pont lett a Dunakanyarban. Mint minden kezdet ez sem volt problémáktól mentes, de az ellentéteken Liska Zoltán atya emelkedett felül és folytatta a munkát. Fontos szerepet töltött be a cserkészek életében a Duna közelsége – népszerű volt a vízi cserkészet. A nagyok mellett kiscserkészek is szép számban voltak, ők farkas falkákban működtek. A népszerűség és a nagy létszám ellenére a csapatot sajnos a II. világháború után a többi cserkész szervezettel együtt az új hatalom betiltotta. Pontosabban ”kötelező jelleggel beolvasztotta” az Úttörő Mozgalomba, de mivel ez az eszme alapokban ellentéte a cserkészszellemiségnek így a csapatok felszámolták magukat. Így vége szakadt a cserkészmunkának.

Végül 2000-ben a cserkészéletet Péntek Attila élesztette fel a városban. Megalakult az elso őrs, a Hangya őrs 7 fiú taggal. A Dunakanyar cserkészkörzet (főleg a kismarosi 827. Szent László Cserkészcsapat) segítségével pedig sikeresen elkezdett gyarapodni a csapat létszámban, tapasztalatban és élményekben egyaránt. Egyre gyakrabban tűntek fel az egyenruhás fiúk, lányok a városi programokon, rendezvényeken. Sőt kezdtek saját, azóta az ifjúság számára népszerű programok szervezésébe. Jelenleg kilenc őrs működik Nagymaroson, melybe közel 60 cserkész és cserkészjelölt tartozik. Öt fiú és négy lány őrs.
Reméljük nem csak a város, de az egész társadalom számára hasznos, tapasztalt, testben és lélekben erős fiatalságot sikerül nevelnünk.
Csapatunk minden év szeptemberében Gellért püspök neve napján tartja csapatmiséjét, mellyel kifejezi a Szent iránti tiszteletét és kéri annak útmutatását.

Egy rövid kérelem olvasható a csapat zászlaján:
„Szent Gellért püspök adj nekünk Szent Imréket!”